Bit-tolvaj az egyetemen
Tegnap a BME-n volt megbeszélésem, és mivel az egyetemi wifi nem publikus, saját mobilinternetemet osztottam meg a notebook-om számára. A megbeszélésről távozva vettem csak észre a telefonomon a szolgáltató sms-ét, hogy havi internetkeretem elfogyott, a következő fordulóig (25 napig) csak csökkentett sebességgel internetezhetek. A bit-tolvaj meg vigyorogva elvideójátékozhatja az én internetemet…
Jelszóval védett az internetmegosztásom, tehát csakis szándékosan, és jelszót feltörve szipkázhatták el kb. 400 MB-omat. Tudom, nem túl bonyolult feladat az I épületben ténykedők számára, de nem is az a kérdés, könnyen megoldható-e a hekkelés. És az sem, hogy nekem 5 percenként ellenőriznem kellett volna-e, nem csatlakozik-e más eszköz a telefonomra. Még csak nem is az elrabolt adatmennyiség vagy annak az ára foglalkoztat.
Etika és bűn
Az etika a kérdés! Ha van egy szakmád, ami olyan tudást ad a kezedbe, amivel visszaélhetsz mások kárára, akkor azt meg is teszed? Ifjú informatikus, mit szólnál hasonló hozzáálláshoz mondjuk a leendő banki szakemberektől vagy a medikusoktól? Azt is kúlnak tartanád, ha ők szándékosan úgy kezelnék a pénzed, hogy elbukd, vagy kivennék egyik veséd, míg kába vagy, ha már úgyis befeküdtél egy térdszalag-műtétre?
Hogy gondoljátok? Hol a határ? Önjelölt IT-guruk, ébresztő: más eszközére betörni, onnan bármit is elrabolni – BŰN! A Büntető Törvénykönyv (Btk.) szerint a wifi-hacker több vétséget / bűncselekményt is elkövet – köztük van olyan, ami akár szabadságvesztéssel is sújtható. Név szerint az alábbiakat:
- Levéltitok megsértése
- Magántitok jogosulatlan megismerése
- Visszaélés személyes adattal
És még egyszer: bűn, nemcsak jogi, hanem erkölcsi értelemben is.