ATL és BTL, B2B és B2C, trade marketing, online marketing, mobilmarketing, digitális marketing, ambient, inbound és outbound, TTL, H2H – csak kapkodja a fejét, aki kívülállóként megpróbál eligazodni a marketing és kommunikáció világában.
A szakma rendületlenül ontja az újabb és újabb szakkifejezéseket, elméleteket, és szinte minden új „varázsszer” hype-ja idején elhangzik, hogy a régi tankönyveket mind ki kell dobni, hiszen a világ soha többé nem lesz olyan, mint korábban. Az állítás második fele részben talán igaz, az első fele – véleményem szerint – még részben sem.
Úgy gondolom, hogy a Jerome McCarthy és William Perreault nevével fémjelzett marketingmix-elmélet máig megállja a helyét a gyakorlatban is. A 4P (termék–- product; árazás – price; értékesítési csatorna – place és kommunikáció – promotion) modellben gondolkodva ma is gond nélkül megtervezhetjük marketingstratégiánkat, hiszen a lényeg nem változott: felmérjük az igényeket meglévő vagy még csak tervezett termékeink, szolgáltatásaink iránt, majd piacra lépünk velük, árazási modellt alkotunk, megkeressük a megfelelő értékesítési csatornát, és igyekszünk meggyőzni potenciális célcsoportunkat, hogy vegye-vigye!
Természetesen mindig érdemes figyelembe vennünk milyen új eszközök állnak rendelkezésünkre a 4P bármelyikének kapcsán: 3D nyomtatás, Vatera-licit, közösségi média webshop, személyre szabott eladáshelyi üzenetek, stb. Szó sincs arról, hogy ne kellene a legkorszerűbb eszközöket bevetni.
Mindössze abban nem hiszek, hogy miattuk a bevált stratégiai elméletet el kellene vetni. Persze értem én: az is marketing, ha kidobatjuk a régi könyveket, és rávesszük a piacot, hogy a mi mindent elsöprő forradalmi elméletünket vásárolják meg. De akkor ez valójában gyakorlat: az újabb elmélet eladásának gyakorlata. 🙂